胖子王磊 úgy jött a ablak felett, hogy untenne felnézzen az egyetemi központi könyvtárnak. Dörzsölte a torkát, mert hideg szörплétát iszott valahol itt, ahogy a napomosságon hagyta. "Szia, Lǐ Cht, mit csinálsz itt este is?"

Lǐ Cht egy pillanatra nem vett észre, majd lassan fordult a978 széke mögött, ahol a fejét lependítette. Az első, amit látott, a szerkezet bojtoja volt. "Hmm? Wang Lei? Miről szól ez az abbreviatio? Nem vagyok semmi."

"Nem, nem, nem beszélek az általánosról." Wang Lei törött be, közelebb hajolt. "Szólj, hogy egy kis sztorit mesélsz nekünk. Tudod, a bal szobatársad, Zhāng Bái."—A plusz szó a potenciális szégyenszemetlenül használta, nem ismerte el, hogy Lǐ Cht és Zhāng Bái sem barátok。——"Ő nem csinál semmit, csak alud, vagy valami ilyesmit csinál. És egy nőt láttam övével ott a lágerváros mellett. Nem kérdőjelezhetetlenül."

Lǐ Cht hevesen sziszegett. "Láttál az általad említett személyt? Wang Lei, mert az csak egy látszat. Vagy lehet, hogy te most csak túlled eszel?"